„Ma ismét aggódtam a világ miatt. Nem aludt jól. Nyugtalanított az emberiség sorsa. A Föld mozgását nem éreztem hibátlannak. A közvélemény állapotát nem találtam jónak. A Galaktikára is volt gondom, megpróbáltam behatárolni fantáziámmal. Pedig neked kell szolgálnom, te vagy a legközelebb. Miattad hagyott életben Isten. Érted kell megtennem, amit tudok. Egy hangyának kellett az asztalra másznia, hogy rájöjjek, téged kell tenyeremen hordjalak." (A munkaidő c. vers Báger Gusztáv Mondtam-e? c verseskötetéből)
